Ami a legnehezebb, az az igaz. Az életünkben maradni és otthon lenni ott, ahol éppen vagyunk. Szeretni ezt a szétszakadó világot a felemelkedés ígéretével és a feneketlennek tűnő mélységeivel együtt, az embereket, akikkel a látszat ellenére nem a kényszer, hanem a választás tart együtt. Erre emlékezni kell.
Igen, az emberek sokasága ereje legjavát a küzdelembe öli, a küzdelembe önmaga ellen, a saját választásai ellen és egymás ellen a túlélés nevében, ami elég sötétre festi a képet.
Néhány éve volt egy kedvenc mondásom. A mélységben van egy pont, ahol nincs tovább, amikor már leér a lábunk, ott lehet a legnagyobb lendületet venni. Ez egy tükörvilág. A határtalanság előszobájának utolsó tapasztalata festi fel előttünk a legnagyobb félelmeinket, ám minél többen fordulnak meg ebben az előszobában, az árnyak annál átlátszóbbá válnak.
Igen, az emberek sokasága ereje legjavát a küzdelembe öli, a küzdelembe önmaga ellen, a saját választásai ellen és egymás ellen a túlélés nevében, ami elég sötétre festi a képet.
Néhány éve volt egy kedvenc mondásom. A mélységben van egy pont, ahol nincs tovább, amikor már leér a lábunk, ott lehet a legnagyobb lendületet venni. Ez egy tükörvilág. A határtalanság előszobájának utolsó tapasztalata festi fel előttünk a legnagyobb félelmeinket, ám minél többen fordulnak meg ebben az előszobában, az árnyak annál átlátszóbbá válnak.